logo

 



A LENGYEL INTÉZET 75 ÉVE
KÖSZÖNTŐK TÖRTÉNETÜNK AZ INTÉZET MA RÓLUNK ÍRTÁK GALÉRIA KVÍZJÁTÉK KIADVÁNYAINK AJÁNLÁSOK Szerzök AZ INTÉZET 75 ÉVE


Tadeusz Olszański Tadeusz Olszański

Igazgatóhelyettes 1986-1988
Igazgató 1988-1990

IRÁNY — LENGYELORSZÁG


Az első, hosszabb magyarországi tartózkodásom ideje a háború éveire esett. 1943 zimankós őszén, leplombált tehervagonban a stanisławów-i magyar helyőrség felszerelésével összezárva átdobtak minket Magyarországra. Megérkezésem után természetes módon a balatonboglári lengyel gimnáziumba kerültem. A háború befejezése után azonnal visszatértünk Lengyelországba, én pedig a varsói egyetem újságíró szakának elvégzése után nemcsak a magyar témákkal foglalkoztam, de a magyar irodalom fordításával is. Gyakran jártam Magyarországra, sokat írtam az országról, de a következő, hosszabb magyarországi tartózkodásra még sokáig kellett várnom. Ugyan sajtótudósítói állásról álmodoztam, de amikor 1986 nyarán felajánlották nekem a budapesti Lengyel Kulturális és Információs Központ igazgatóhelyettesi posztját, nem haboztam egy pillanatig sem. Arra gondoltam, hogy eljött a viszonzás ideje és hogy most rajtam a sor, hogy én meséljek Lengyelországról szeretett magyarjaimnak. Zbigniew Łakomski igazgató nagy szeretettel fogadott és gyorsan bevezetett engem a munka rejtelmeibe. Két évig együtt dolgoztunk, aztán a következő két évben már én ültem a kormányrúdnál. Fő feladatunk a lengyel irodalom, film, zene és képzőművészet népszerűsítése volt, illetve hogy becsalogassuk a vezető magyar értelmiséget központunkba, valamint széleskörű médiakapcsolatok kiépítése a sajtó, a rádió és televízió irányába. Irodalmi találkozóinkra, amelyekre neves lengyel írókat és költőket hívtunk meg, a korszak olyan kiváló magyar szerzői jártak, mint Csoóri Sándor, Konrád György, Moldova György, Csurka István.

Jerzy Duda-Gracz (j. 1.) kiállítás megnyitója; , balról: Wojciech Salapski, Elżbieta Csák, Wiesława Fábry, József Terjék (1986)
Jerzy Duda-Gracz (j. 1.) kiállítás megnyitója; , balról: Wojciech Salapski, Elżbieta Csák, Wiesława Fábry, József Terjék (1986)

Ryszard Kapuściński különleges vonzalmat érzett Budapest iránt és minden évben ideutazott ide előadást tartani, vagy legújabb afrikai fényképeinek kiállítására. Előadásait és találkozóit sokan látogatták, mivel beszélt a politikáról és az elkövetkezendő változásokról is. A lengyel mozinak nagy sikere volt a magyar közönség körében, ugyanakkor a 1980-as évek végén kivívta időnként a hatalom rosszallását is. A lengyel színészekbe „szerelmes” Mészáros Márta, Jancsó Miklós és Szabó István hathatós segítségével azonban sikerült tompítani ezt az ellenállást és 1988-ban az Art-Mozival és a Helikonnal közösen megszerveztük a nagy presztízsű Vörösmarty Moziban az új filmeket felvonultató első lengyel filmszemlét. A szemléből állandó fesztivál lett, jelentős esemény, amelynek keretében 1989-ben bemutattuk Kieślowski munkásságát, egy évvel később pedig a hadiállapot alatt készült filmtermést, amelyek addig be voltak tiltva! Nem csak a kultúrát népszerűsítettük, de tájékoztatnunk kellett az érdeklődőket minden lényeges eseményről. Az ilyen típusú információs találkozók köréből leginkább Marek Kotańskira és a MONAR Központ bemutatására emlékszem. Akkor hívtuk meg őt, amikor Magyarországon még csak arra készültek, hogy nyilvánosan kezdjenek beszélni a drogosok körüli problémákról. Ezt a témát általában a szőnyeg alá seperték a szocializmusban, nem volt létjogosultsága, nem nagyon volt szabad róla beszélni. A találkozón olyan tömegek jelentek meg, amilyeneket sem előtte, sem utána nem láttunk. A kezdés előtt néhány órával diszkréten megjelentek a rendőrök és felhívták a figyelmemet, hogy könyörtelenek lesznek, ha a találkozó ideje alatt marihuánát áruló neppereket vagy füvet szívó narkósokat találnak. Kotański néhány napig még itt volt, ellátogatott két kórházba is, beszélgetett a pszichológusok krémjével, és tanácsokat adott nekik, mit csináljanak. Fontos esemény volt ez, később köszönetet is kaptunk érte a magyar egészségügyi minisztertől.

Varga Béla atya, a lengyel menekültek oltalmazója a II. világháború alatt, az LTKK-ban (1990)
Varga Béla atya, a lengyel menekültek oltalmazója a II. világháború alatt, az LTKK-ban (1990)

Az Intézet egyik legfontosabb feladata akkoriban a Lengyelországgal kapcsolatos történelmi tudnivalók szélesebb körű terjesztése, egy magyar nyelvű lengyel történelemkönyv megjelenésének elősegítése és a magyarok által a II. világháború során a lengyel menekülteknek nyújtott segítség rehabilitálása. A szocialista Magyarországon ezt még mindig elhallgatták, hiszen Horthy kormányzása idején történt. Ráadásul a magyar történészek által publikált néhány, valamit is számító munkában azt az álláspontot képviselték, hogy „a magyar burzsujok kisegítették a lengyel burzsujokat”.

   
Lech Wałęsa Lakiteleken; b. 1. Lezsák Sándor, b. 2. Szenyán Erzsébet, j. 1. Czesław Bielecki, mellette Engelmayer Ákos (1997)
Lech Wałęsa Lakiteleken; b. 1. Lezsák Sándor, b. 2. Szenyán Erzsébet, j. 1. Czesław Bielecki, mellette Engelmayer Ákos (1997)

Természetesen a társadalom nagyobbik része valamint a legkiválóbb magyar történészek és publicisták mögöttünk álltak. Úgy alakult, hogy az 1990-ben létrejövő első magyar demokratikus kormány tagjai – mindan�- nyian történészek: dr. Antall József miniszterelnök, dr. Szabad György, a parlament elnöke és dr. Jeszenszky Géza, külügyminiszter az én igazgatóságom ideje alatt gyakran jártak az Intézetben, előadásokat tartottak. Ők alkották a lengyel lobbyt. Hogy ne említhetném legalább egy részét annak, amit Intézetünk 1989-ben vitt véghez. Hiszen ez nemcsak a kerekasztal éve volt és a lengyelországi rendszerváltás kezdete, de a II világháború kitörésének 50. évfordulója is, tehát egyúttal a magyarok által nekünk nyújtott segítségé is. Nem is beszélve a budapesti Lengyel Intézet megalakulásának kerek jubileumáról. Ös�- szegezve: ez a lengyel témák iránti érdeklődés csúcsidőszaka volt. Nehezen tudom megítélni, hogy ez egy bizonyos áttörés éve volt-e, vagy talán elkezdtek beérni a mi korábbi munkálkodásaink. Munkánk eredményeképpen létrejött egy televíziós dokumentumfilm-sorozat, ötször 45 perc terjedelemben, Szűcs László rendezésében a lengyel menekültekről és a magyar segítségről. Ezt sokáig dobozban tartották, majd végre bemutatták. Egy sor Lengyelország történetéről szóló könyv is megjelent, ezek mind a magyar történészek és publicisták csoportos művei voltak – Domány Andrásé, Kapronczay Károlyé, Kiss Gy. Csabáé, Kovács Istváné, Szilágyi Szabolcsé (Wałęsáról és a Szolidaritásról!) valamint Szokolay Katalin professzoras�- szonyé. Szenzációs volt az a találkozó is, amelyet a lengyelországi változásoknak szenteltünk Ernest Skalski, a Gazeta Wyborcza munkatársa részvételével. Ez mind nálunk történt a sajtó igen élénk érdeklődése mellett. Számomra személyesen ebben a jubileumi évben a legfontosabb történés a boglarczykok (egykori balatonboglári lengyel menekültek) 3 napos kongresszusa volt, amelyre először került sor Magyarországon és ráadásul a mi egykori iskolánkban! A kongresszusra 130 boglarczyk érkezett a világ különböző részéről! Volt is nagy ölelkezés! Kiváló, tüzes beszédet tartott dr. Antall József, amely már előrevetítette a későbbi nagy szerepét, ebben az időben már szervezte a Magyar Demokrata Fórumot.

Bolt az LTKK-ban (1997-ig)
Bolt az LTKK-ban (1997-ig)

Még egy utolsó, alapvető dolog, amit nem szeretnék kihagyni írásomból. Mégpedig, hogy a szocialista időkben a lengyel kulturális intézetek kapitalista módon működtek. A pénzt maguknak kellett kitermelni, s ezt az Intézetek mellett működő lengyel boltok biztosították. A budapesti intézmény 5 éven keresztül nem keresett semmit, úgyhogy állomáshelyemre érkezésemkor hatalmas hiányt görgetett maga előtt, ami főként a magas bérleti díjból származott. A megváltás Varsóból érkezett, no nem egy előírás megváltozása eredményeképpen, hanem Czesław Żochowski személyében, akit mellém rendeltek kereskedelmi igazgatóhelyettesnek.

Bolt (1983)
Bolt (1983) |

A 1980-as évek végén Lengyelorszában üresen tátongtak a boltok, ám ő mégis képes volt olyan árut találni, amit a magyarok szívesen vásároltak. Nem is tudom milyen csoda folytán szállított a boltba szőnyegeket, kristályokat, kerámiát, borostyánt és ami a legnagyobb szenzációnak bizonyult – szalma falvédőt a białystoki Cepelia cégtől. A magyar óvodák és iskolák hatalmas mennyiséget rendeltek ezekből, mert jobban megérte, mint a falfestés. Białystok-ból érkeztek népi kosárfonó kézművesek is, akik letelepedtek az Andrássy útra az Intézet elé és pillanatok alatt elkezdték fonni a gyönyörű szalma és nádkosarakat, amit aztán tömegesen vásároltak a magyar járókelők. Nem kis fájdalommal búcsúztam el az Intézettől, annak ellenére, hogy Budapesttől nem kellett megváljak, hiszen azonnal átvehettem az általam korábban annyira vágyott munkahelyet, a Lengyel Rádió és Televízió budapesti tudósítója lettem. Visszatértem hivatásomhoz az újságíráshoz és mindezt a legizgalmasabb időkben, de a Lengyel Intézetben eltöltött négy évet semmilyen kincsért nem adnám oda senkinek sem. Hihetetlen intellektuális tőkével gazdagodva változtattam meg az IRÁNY – LENGYELORSZÁGOT IRÁNY – MAGYARORSZÁGRA!

A lengyel tenger hete – tudásverseny az LTKK-ban (1964)
A lengyel tenger hete – tudásverseny az LTKK-ban (1964)

TÖRTÉNETE INTÉZET

» Történetünk » Mérföldkövek » Székhelyek » Érdekességek

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

» Tadeusz Olszański » Konrad Sutarski » Rafał Wiśniewski » Barbara Wiechno » Maciej Szymanowski » Roland Chojnacki » Arkadiusz Bernaś





@2014 Lengyel Intézet, Budapest

1065 Budapest, Nagymező utca 15.



Impresszum | Köszönetnyilvánítás